2012-01-23
A ruhatár
Hiperkarma koncert a VilágVeleje Fesztivál keretein belül az utolsó napjait élő Gödör Klubban, a jegy elővételben megvásárolva pihen a zsebben, biztonságérzetet nyújtva. Hiába hirdette a Gödör a hivatalos Facebook-oldalán, hogy „lesz jegy!”, néhány órával a koncert előtt már perszehogy nem volt. Akinek nem jutott, az ilyenkor kétségbeesetten kiabál, hogy jegyet venne, aki meg elővételben megvette, az pecséttel a karján boldogan és kényelmesen akár ki is sétálhat a városba, hogy koncert előtte olcsóbb helyeken egyen-igyon.
Aztán a kezdésre vissza a Gödörbe. Valami előzenekar játszott, egyre nagyobb volt a tömeg. Ahogy ez lenni szokott, a ruhatár felé indultam leadni a vastag télikabátot meg a pulcsit, amikor észrevettem, hogy a sor majdnem a színpadig kígyózik. Hoppá, ilyet még nem láttam, másfél éve a Gödör rendszeres látogatói közé tartozva sem.
Valahol a sor közepén rekedtem meg, de nem azért, mert a végéről egészen odáig tolakodtam volna. Nem. Egyszerűen csak a sor közepén állva vettem észre, hogy én most éppen egy sor közepén állok. Valahogy így lehetett annak idején Pataki Attila is a Körrel, aztán később a Dáridóval meg a Fidesszel. Na de ne kalandozzunk el, én most egy Hiperkarma koncert előtti sorbaállásról kezdtem el mesélni.
A Gödörben a ruhatár úgy szokott működni, hogy odalép az ember, előtte általában állnak néhányan, de azért perceken belül sorra kerül, és az általában nagyon fiatal ruhatáros lányok, esetleg fiúk berakják a ruháját a ruhatárba százötven forintért cserébe. Nagyjából így működnek a világ ruhatárai általában, a Gödörben mondjuk egy kicsit lassan, de aki egy ennyire ráérős országban született, annak ez ne jelentsen már problémát!
Hanem a Hiperkarma koncertje előtti sorbaállás, na, az aztán tényleg idegőrlő tevékenységnek ígérkezett! Végtelen hosszúságú sor előttem, és legalább annyira végtelennek tűnő sor mögöttem. Ha már így a sor közepére kerültem valahogy, nem volt szívem a végére kullogni. Csodával határos módon amúgy sem szólt be senki, hátrafelé mutogatva, hogy ott van a vége, köcsög, tessék hátramenni!
Viszont a sor nem haladt. Egyáltalán nem. Még csak nem is araszolt. Milliméterekkel sem jutottam előrébb, és ami még rosszabb, reményem sem volt, hogy egyszer csak elkezdenek fogyni előlem az emberek. Mindjárt végez az előzenekar, mindjárt kezd a Hiperkarma, én meg sorbaállok a hülye télikabátommal.
A mögöttem álldogáló kis társaság egyik lány tagja boldogan és magabiztosan mesélte a többieknek, hogy ő bizony pofátlanul odatolakodott az elejére, és még csak a blúzát sem kellett levennie, hogy igénybe vehesse a ruhatár szolgáltatásait. Már csak azért sem, mert a ruhatárosok a nagy számok törvénye alapján szintén lányok voltak, de nem is ez a lényeg. Történetünk hősnőjének nem kellett taposni, ütni, könyökölni, vagy éppen fedetlen keblekkel előnyt szerezni, egyszerűen csak odasétált, és kész.
Szóval rádöbbentem, hogy kétféle ember tartózkodik a Gödörben. Az egyik csoport tagjai sorbaállnak, és soha nem fognak sorra kerülni. A másik csoport tagjai sorbaállás helyett egyszerűen odamennek a pulthoz (amit a Gödörben képletesen egy íróasztal helyettesít). Mindent egy lapra feltéve úgy döntöttem, csoportot váltok, és én is odamegyek a pulthoz. Odamentem. Pillanatok alatt sorra kerültem, kabát a ruhatárban, helyreállt ritmus a szívverésben, a sor még a helyén, talán azóta is.
Na jó, utóbbi feltételezés téves, onnan tudom, hogy a koncert alatt még egyszer a ruhatárhoz kellett fáradnom, mivel rájöttem, hogy a kabátzsebemben maradt a telefonom (amatőr hiba). A koncertről? Egy kedves lány ismerősömmel együtt élveztük a tömeg közepén, zseniális volt, ahogy mindig, és nem csak a Hiperkarmával szembeni elfogultság mondatja ezt velem, hanem az újra és újra átélt extázis.
Meg ugyanazok az üzenetek, amiket kap az ember. Például azt, hogy „a heroinnál meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod a lelkedet”. És tényleg. Vagy hogy „mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a Gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja”.
A srác a színpadon saját magával beszélget. „Te magad nélkül mire mennél, ki elől futnál, kit kergetnél, magadon kívül, kibe bíznál, ki mondaná meg, hogy merre induljál”. És másnak is lehet ugyanaz az üzenet, ha figyel rá. És hogy „hiába látod, hogy szép az élet, ha nem látja senki más, cseszheted”. Hát igen.
Bennem viszont nem fogalmazódott meg semmi olyan üzenet, hogy sorbaállásnál mindig tolakodni kell, meg úgy általában az életben. Dehogy kell! Hiperkarma koncerten, békés tömegben amúgy sem olyan nagy bátorság ez. Próbálja csak meg valaki punk- vagy metálkoncerten ugyanezt a produkciót! Szóval nem fejjel menni a falnak, csak felismerni a lehetőségeket. De mindegy is, én egyáltalán nem vagyok bölcs, csak próbálok itten gondolkodni.
______________________________________________________________________________________
2012-01-14
Kistehén live @ Gödör Klub
Picsába az űrhajókkal...
(képek nagyobb méretben itt)
_____________________________________________________________________________________
2012-01-01
Bécsi szilveszter
Képgaléria itten e.
_____________________________________________________________________________________
2011-12-31
Irány Bécs!
_____________________________________________________________________________________
2011-12-25
Boldog karácsonyt!
____________________________________________________________________________________
2011-12-07
Albérlet-csendélet
Nagyobb méretben itt.
___________________________________________________________________________________
2011-09-07
Élet a térképen
Térkép a falon, térkép a kézben, térkép a hátizsákban. Megnyugtatja az embert, amikor előző este megkeresi a másnapi célpontot, megnézi, hogyan lehet odajutni, megtervezi, hogy nagyjából mennyi ideig fog tartani az út. Ugyanakkor össze is tudja zavarni, hogy az, amit keres, nem pont ott található, vagy annak az utcának a térkép készítése óta megváltozott a neve, vagy egyszerűen csak nincs jelölve.
>> tovább
______________________________________________________________________________________
2011-09-05
Zene a villamoson
Tipikus lusta vasárnap délután, felkel, kajál, aztán visszadől az ágyba, átgondolja, hogy mi mindent lehetne vagy kellene csinálni, és úgy néz ki, hogy a sok program-lehetőség és régóta halogatott tennivaló közül az alvás fog nyerni.
>> tovább
Fényképek a galériában, videók a youtube-on:
► Kontrolalter: Van az úgy
► Kontrolalter: Kopogás
► TükeZoo: Smörgåsbord
► Lavender Forté - Meghalok, hogyha rám nézel
► Menyét - Killing in the name
► Tintás Barnes - Bújj be
______________________________________________________________________________________
2011-08-17
Sziget 2011
Öt nap a Sziget Fesztiválon, akit érdekel, annak itt van az élménybeszámoló, aki nem szeret olvasni, annak csak képek, videó meg csak egyetlen egy született: Elszabadulás tér.
______________________________________________________________________________________
2011-07-16
Budapesti alkony
Képgaléria nagyobb méretben itt
_____________________________________________________________________________________
2011-07-14
Lángos, kisfröccs, utcazene
Villámlátogatás a Balaton partján, élménybeszámoló a Veszprémi Utcazene Fesztivál egy eseménydús napjáról.
_____________________________________________________________________________________
2011-07-13
Budapesti nyári éjszaka
Képgaléria itten
__________________________________________________________________________________
2011-07-08
30Y-koncert a ZP-ben
képek itt
______________________________________________________________________________________
2011-06-07
Hollandia-Belgium
6. rész: Ami a bőröndbe belefér
5. rész: Belgium
4. rész: A majdnem főváros és a tengerpart
3. rész: Félelem és reszketés Amszterdamban
2. rész: Rotterdam
1. rész: Irány Hollandia!
______________________________________________________________________________________
2011-05-22
Moszkva tér
______________________________________________________________________
2011-03-15
Piros-fehér-zöldség
______________________________________________________________________
2011-03-13
Akiről utcát neveztek el Budapesten...
...és így kommunikálnak egymással a lakóközösség tagjai...
_______________________________________________________________________
2011-02-20
Most kezdődik
Tengereken a hajók
Égben a repülőgépek
Föld mélyén a metrók
Mégis aludni térek
Vonatok messze földre
Vinnének száz irányba
Távoli város fénye
Zuhanok bele az ágyba
Csörrenő söröskorsók
Táncoló vidám lányok
Szemhéjam alatt a világ
Szememre jövő álmok
Elhalkulnak a hangok
Elalszanak a fények
Indulni kéne mégis
Most kezdődik az élet
________________________________________________________________________
2010-11-20
néhány koncert
"valaki hallucinál"
(Szimur, 2010-10-16, Dürer)
"a halott állatok jól laktak és a háztetőkön nem értik, hogy a cserépfüggöny a holdablak mögött, a legcsúnyábbat is kefélik"
"úgyis az lesz a véletlen, ami gyümölcs hullik nem éretlen"
"ha nem jön össze, majd kitaláljuk, hogy mi az amit szeretnél"
"te tényleg ezt akartad"
(30Y, 2010-10-16, Dürer)
"nézheted, nem tiszta, csak te látod annak, nem jó parancsolni se másnak, se magamnak"
"vér-veríték van ezen a bulin, és hogy tapizlak, az tényleg csak rutin, a szív is dolgozik és üzen a kéznek, hogy nyúlkáljon"
"a válladon pihen sok régi álmod, és onnan figyel, hogyan csinálod"
"puhatalpú lányok lépnek be a tóba, az egyiknél bor van, a másiknál szóda"
"akkor kezdem el, amikor más már befejezte, nekem hajnal, ami neki ugyancsak este"
"inkább vesszem el ezerszer, minthogy találjam meg százszor - a megtalálni végleg az nagyon messze van a boldogságtól"
"beengedlek, ha tényleg kéred"
(Pluto, 2010-11-04, Gödör)
"előttem sorban rendel tál rizst valami hússal vétlen bűnös ember csípős ragadós szósszal"
"amatőr fotó, ott áll, örül - télen a strandon tökegyedül - tökegyedül újra megszületett, majd mutat róla fényképeket"
"írni fognak a legjobb barátok, és lesznek újak, majd meglátod"
"úgy tűnik, elköltözött, csöngetek, senki nem felel, abban a házban a park mögött, ott élt a boldog ember"
(a Gödörben készült fotókért köszönet Fittler Marcinak!)
________________________________________________________________________
2010-10-16
nyitott könyv
nyitott könyvet teszek elétek
csukott szemmel olvassátok
az én szemem nyitva van
mégis összefolynak a betűk
________________________________________________________________________
2010-10-09
dolgozik az agy
pihen a szív. illetve néha fordítva. esetleg mindkettő dolgozik, vagy mindkettő pihen. azt hiszem, nincs több lehetőség.
________________________________________________________________________
2010-09-04
Az Anonym Project hazai pályán
Van Mosonmagyaróváron néhány zenekar, akikre érdemes odafigyelni. Ilyen például a háromtagú Anonym Project, akik "szülővárosukban", a Bahia Teaházban koncerteztek a hétvégén. Kis számú közönség előtt, kis helyen, de igazi koncertélmény volt, nekem legalábbis mindenképpen, és ahogy utána megbeszéltük, magának a zenekarnak is. Van képgaléria, és van két videó, a Szeretlek és az Ébredek.
_______________________________________________________________________
Budapesti gondolkodó
Képgaléria
Budapesti vegyes, 2011-03-15
Fővám tér, Kálvin tér, 2011-03-03
Ráday utca, 2010-12-22
Duna-part, 2010-11-07
Belváros, 2010-10-10
Népliget, Orczy-kert, 2010-10-09
Budapest éjszaka, 2010-09-29
Lágymányos, Kelenföld, 2010-09-24
Margitsziget, Óbuda, Rózsadomb, 2010-09-23
Vár, Gellérthegy, 2010-09-22
Erzsébetváros, Városliget, Terézváros, 2010-09-21
Belváros, 2010-09-20
Ferencváros, 2010-09-15
___________________________________________________________________________________
Lengyelország + Csehország
Az olvasó számára, aki követte ausztráliai és ázsiai kalandozásaimat, a Lengyelországban töltött három hónap kevésbé tűnhetett izgalmasnak, de azért szívmelengetően sokan látogatták a blogot, ami rohadtul jól esett. A részben szakmai gyakornok, részben cserediák státuszban eltöltött lengyelországi hónapok 
kitörölhetetlenül égtek bele az emlékezetembe. Egy eldugott, hűvös hegyvidéki kisvárosban, Jelenia Górában kezdtem dolgozni egy nemzeti parkban, kertészkedtem a szabadban, fordítottam az irodában, előadásokat hallgattam egy nemzetközi konferencián Szklarska Porębában, kirándultam a hegyekben.
Aztán Wrocławba kerültem, ami egy igazi diákparadicsom, ahol minden ötödik ember diák
. Senkit nem ismertem előtte ebben a városban, mégis szereztem rengeteg barátot, magyarokat és külföldieket, és egészen közeli barátságot kötöttem a lengyel vodkával, na meg a lengyel lányokkal… Bejártam egész Lengyelországot, eljutottam Varsóba, Gdańskba, Poznańba, Krakkóba, Auschwitzba, és még jónéhány városba. Voltam fesztiválokon, koncerteken, házibuliban, egyetemi bulikon, megmártóztam a jéghideg Balti-tengerben. Sőt az ösztöndíjból még egy kiruccanásra is futotta a cseh fővárosba, Prágába.
33. rész: Három és fél
32. rész: Rapid városnézés Prágában
31. rész: A kordon két oldalán
30. rész: Wroclove
29. rész: Szentivánéji álmatlanság
28. rész: Én és a lengyel lányok
27. rész: Zacskós leves
26. rész: Bazylia gyermekei
25. rész: Szabad ember
24. rész: Arbeit macht frei
23. rész: Én és az ellenőrök
22. rész: Szerelem Krakkóban
21. rész: Gravitáció
20. rész: Poznań
19. rész: A Hármasváros
18. rész: Én és a Balti-tenger
17. rész: Gdańsk
16. rész: Magyar buli Wrocławban
15. rész: Házibuli Cieplicében
14. rész: Eső, napsütés, eső
13. rész: Wrockfest
12. rész: Köszönjük, Jimi!
11. rész: Új élet Wrocławban
10. rész: We are in the mountains!
9. rész: Konferencia a Föld Napján
8. rész: Őzek meg hangyák
7. rész: Hajnaltól hajnalig
6. rész: Eljössz velem Varsóba?
5. rész: Nyakamba a várost
4. rész: Húsvét Lengyelországban
3. rész: Félálomkép
2. rész: Bursa Potok
1. rész: Szeretni a tavaszt
___________________________________________________________________________________
Nagyon messze
Ausztrália és egyebek
Az utazásba és a külföldi kalandozásba akkor szerettem bele, amikor 2008 őszén elindultam Ausztrália felé, hogy meglátogassam az 56-os menekült nagybátyámat és családját. Bécsből indulva az Arab Emírségek érintésével Tajvanban is eltöltöttem néhány napot, a kenguruk és koalák földjén pedig a főváros, az európai ember számára meglepően kertvárosias Canberra volt a főhadiszállás. Részt vettem néhány tipikus kertvárosi barbecue partin, egy esküvőn Queanbeyanben, a családtagok 
elvittek a hegyekbe, a tengerpartra és néhány közeli kisvárosba. Vigyáztam a rokongyerekekre, festettem kerítést, és részt vettem egy kenguruvadászaton, ahol egyetlen állatnak sem esett bántódása.
De legizgalmasabb része a három hónapos ausztrál kalandnak az volt, amikor egyedül vágtam neki a megálmodott úti céloknak. Busszal Sydneybe, ahova többször is visszatértem, ifjúsági szállókban megszállva, turistacsoportokkal vagy csak úgy tökegyedül felfedezve a várost, a hegyeket és a tengerpartot, rácsodálkozva az oposszumokra a nyüzsgő nagyváros szívében, és egy
hajóról nézve egy vízből kiugró bálnát. Busszal mentem Melbournbe, ahonnan aztán repülővel Hobartba, Tasmánia szigetére is tettem egy látogatást. Az ázsiai és ausztráliai kalandokról már rendszeresen írtam élménybeszámolókat, igaz, akkor még csak egy szűkebb ismerősi körnek.
35. rész: Egyre közelebb
34. rész: Porcelánvilág
33. rész: Kenguruvadászok
32. rész: Visszatérés Sydneybe
31. rész: A vihar és a csend
30. rész: Az ördög konyhája
29. rész: Tasmania
28. rész: Melbourne
27. rész: Buszról buszra
26. rész: Valentina
25. rész: Hungary, Puskás, szervusz!
24. rész: Kék Hegyek
23. rész: Sydney
22. rész: Magyarok és mások Ausztráliában
21. rész: Happy Melbourne Cup!
20. rész: Birkanyájak hangja
19. rész: Majdnem bébiszitter
18. rész: A havas Havasok
17. rész: Két méter kerítés
16. rész: Kígyó a zsebben
15. rész: Egy ozzi esküvő
14. rész: Tiszta víz
13. rész: Canberrai séták
12. rész: Sátorozó nagykövetség
11. rész: Irány a Civic!
10. rész: Élet a kertvárosban
9. rész: Tengerparti kirándulás
8. rész: Virágok és fegyverek
7. rész: Kihajtani tilos!
6. rész: Hegyi túra
5. rész: Canberra
4. rész: Az első tavaszi nap
3. rész: Tajvan
2. rész: Sivatagi megálló
1. rész: Nagyon messze
_______________________________________________________________________
Random archívum
